
Napjaink fogyasztói és a fenntarthatóság - elméletek a gyakorlatban
Duncan Baizley, a WGSN Insight egyik szerkesztője, a fenntarthatóság három trendjét vizsgálta meg aszerint, hogy milyen hatással lesznek ezek a vállalatok jövőjére. Hogy mire jutott? Röviden: a poszt-műanyag világban a márkáknak tovább kell gondolniuk zöld kommunikációjukat, és működésük minden elemét a fenntarthatóság alapelvére kell építeniük, ha modern fogyasztókat akarnak elérni. Progresszív értékek, átláthatóság és rendszerszintű változások: ezek jellemzik a jövő márkáját.
1. Elmaradnak a vállalatok a fogyasztók mögött
2018-ban a fenntarthatóság átkerült a köztudatba: már nem csak a hangos, elkötelezett szószólók igyekeznek felhívni a környezetszennyezés problémájára a figyelmet a fogyasztói társadalom pereméről, hanem központi témaként életünk minden tevékenységét átszövi. Nem késlekedtek a márkák sem: a lehető leggyorsabban igyekeztek a fenntartható fogyasztás bajnokaként állni az ügy élére, nagyrészt azért, hogy meghódítsák az Y generációt, akik mostanában kezdenek jelentős vásárlóerővé alakulni.
A Nielsen kutatása szerint 2018-ban a válaszadók 81%-a várta el egy márkától, hogy hozzájáruljon a környezet védelméhez, az Y generációnál ez az arány még magasabb volt. Az előrejelzések szerint ez a korosztály 2018 és 2021 között 150 milliárd dollárt fog költeni fenntartható árukra, ez a szám pedig meggyőzte a vállalatokat arról, hogy érdemes átalakítani imázsukat. Ígéretek a teljes műanyagmentességről, repoharak és zöld partnerek – vajon meddig lehet velük eltakarni az elhivatottság hiányát?
Az Y generáció már másképp választ márkát és terméket. Ekaterina Bolovtsova fotója a Pexels oldaláról.
Valószínűleg nem sokáig: már 2018-ban kiderült, hogy a legtöbb gyors zöldülés csak a látszat. A PwC kutatása szerint a vállalatok 72%-a írta le éves jelentésében, hogy működésében meghatározó szerepet játszanak az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, azonban csak 27%-uknál kerültek ezek bele az üzleti stratégiába. A vásárlók azonban már túl vannak a marketingfogásokon, és csak a saját szemüknek hisznek. Ha pedig nem látják, hogy egy márka mitől fenntartható, akkor számukra nem az.
2. Zéró hulladék-tolerancia
Ahogy a zero waste életmód egyre inkább elterjed az otthonokban is, úgy nő a negatív megítélése azoknak a márkáknak, akik nem mozdulnak el ebbe az irányba. Az egyszerhasználatos műanyag és a felesleges csomagolás redukálása hosszú távú stratégiát igényel, és aki még nem állt neki ezt kidolgozni, az már el is késett. A japán Kamikatsu város 2003-ban indult el a zero hulladék felé vezető úton, azzal a tervvel, hogy 2020-ra egyáltalán nem termelnek majd szemetet. 2017-ben a városban működő cégeket is bevonták a programba, mára pedig Japán más részeire is átterjedt a kezdeményezés.
Megjelent egy új társadalmi réteg, a „precyclers”, akik eleve elkerülik a műanyagokat, így nem kell az újrahasznosítással foglalkozniuk. Az előrejelzések szerint ez a szemléletmód szép lassan előtérbe kerül, és megelőzi a recycle és az upcycle gondolkodásmódokat. Nem akarunk többé a hulladékfeldolgozással foglalkozni. Nem akarunk többé hulladékot!
Nem kell újrahasznosítani, ha nincs hulladék. Polina Tankilevitch fotója a Pexels oldaláról.
3. Ha nem lehet szelektíven gyűjteni, nem gyűjtöm sehogy
2021 januárjától már nem találkozhatunk a boltokban egyszerhasználatos műanyag eszközökkel, ami hatalmas lépés. Azonban minden törekvés ellenére még mindig fel-felüti a fejét egyes csomagolásokon a felirat: jelenleg nem gyűjthető szelektíven. Ha egyáltalán felüti. Sokszor egyszerűen rá sem írják, és a vásárló órákat kutathat, hogy hogyan tudja újrahasznosítani a három különböző anyagból álló csomagolást. Vagy visszateheti a polcra és vehet egy másikat, amire rá van írva, hogy melyik szelektív kukába dobhatja.
Az előrejelzések szerint a fogyasztókra áthárított döntés, hogy mit kezdenek a megvásárolt termékek csomagolásával, már nem sokáig lesz az övék: egyszerűen nem veszik majd meg. A gyártóknak kell tehát kitalálniuk, hogyan lesz környezetbarát a termékük, és ezt egyértelműen jelezniük is kell.
Forrás: www.warc.com

Hogyan beszélj a cégvezetőkkel a fenntarthatóságról?
Mára a legtöbb vállalat elkötelezte magát környezeti és társadalmi célok mellett. Az ilyen fenntarthatósági törekvések egyre inkább az üzleti megbeszélések részeivé válnak, de sok pénzügyi igazgató továbbra is költségként, nem pedig értékforrásként tekint rájuk. Ez igencsak megnehezítheti az előrelépéshez szükséges belső finanszírozás megszerzését, holott számos tanulmány szól a zöld befektetések profitábilitásáról. Hogyan hozhatnánk a fenntarthatóság közös nevezőjére a különböző osztályok vezetőit? Az biztos, hogy mindenkinek egy nyelven kell beszélnie.

Miért számít üzleti kockázatnak a vadállatok pusztulása?
A hőmérséklet emelkedése és a kiszámíthatatlan esőzések a „futótűz évszakát” vég nélküli szezonná, a „100 éves áradásokat” pedig éves eseményekké változtatták. Eközben a globális vadkereskedelem és a természetes élőhelyekbe való betolakodás egyre több állat-kórokozónak teszi ki az embereket. Így terjedt el az Ebola, a SARS és a COVID-19. Gyengélkedő bolygónk tüneteinek listája hosszú, és most csak még hosszabb lett: A WWF által nemrégiben közzétett, 2020-as Living Planetjelentés szerint a szervezet által megfigyelt vadon élő állatok populációja 1970 óta 68 százalékkal csökkent. De miért jelent mindez üzleti kockázatot a vállalatok számára?

Elégedett-e Ön jelenlegi munkahelyével? – Mindent a dolgozói elköteleződésről
Cégvezetőként jelenleg talán kisebb gondunk is nagyobb annál, mint hogy a dolgozóink lelki világával foglalkozzunk, most, hogy itt a világvége - ami inkább csak a jó világ végét jelzi, és sajnos a recesszió követi majd. Amit még nehezebb menedzselni, mint ha valóban megszűnnénk létezni.