Karácsonyi körforgás: Az adományozás pszichológiája
Nem szeretünk a levegőbe beszélni, ezért amikor azt mondjuk, hogy karácsonyi ajándékozás helyett válasszátok a céges adományozást, akkor szakmai tudásunkra és számos kutatásra támaszkodva mondjuk ezt. Az egyik ok, amiért jobb megoldást jelent a fenntarthatóság: kevesebb szeméttel és haszontalan termék legyártásával jár, a tárgyi adományok pedig új életet jelentenek a már nem használt dolgaidnak. A másik ok pedig az, hogy adni jó. Klisé. Vagy nem?
Az ember alapvetően szeret jó lenni, és ez most nem egy Kant-tétel filozófiai alapismeretekből, hanem egy kutatás eredménye, amit a Scientific American végzett. Az eredmények szerint az emberi agy jobban érzékeli az ajándékozás örömét, mint amikor mi kapunk ajándékot. De miért?
Az adományozás pszichológiája
A Psychology Today egyik cikke szerint a jótékony cselekedetek stimulálják az agy örömközpontját. A dopamin nevű neurotranszmitter kritikus szerepet tölt be abban, hogy az ember jól érzi magát. A témában született tanulmányok a jótékonykodás három területét vizsgálják: a tiszta altruizmust (önzetlenség), a warm-glow elméletet (amikor a jó cselekedet által kiváltott elégedettség érzéséért adunk), és a társadalmi státusz érdekében történő adományozást. A kutatások szerint a tiszta altruizmus és a warm-glow modell erősebben motivál a jótékonykodásra, mint a társadalmi státusz.
A negatívállapot-enyhítés modellje szerint azért segítünk másoknak, hogy a kényelmetlenségük láttán bennünk keletkező rossz érzéseken enyhítsünk. A tiszta altruizmus, vagy empátia-altruizmus szerint azonban létezik valódi önzetlenség is: a segítő szándékot nem motiválja más, mint a másik ember miatti aggodalom. Feneketlen vita tárgya az, hogy valóban létezik-e tiszta altruizmus, vagy minden jócselekedetért jutalmat várunk, még akkor is, ha az a jutalom csak a saját boldogságunk, mi azonban úgy gondoljuk, ha adományozásról van szó, ez nem számít. Azért adunk szívesen, mert jót akarunk másoknak, és mert jól akarjuk magunkat érezni.
Az adományozás segíti a dopamin boldogsághormon termelését. Fotó: Pexels
Lara Aknin, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatója szerint azonban az adományozás folyamata során keletkező pozitív érzelmek erejét más tényezők is befolyásolják. Az International Journal of Happiness and Development szakfolyóiratban megjelent tanulmány három olyan kutatást foglal össze, melyek eredményei szerint a pénzadományozás akkor kelti a legjobb érzést, ha kapcsolatépítő hatása van.
„Habár a szociális interakciókon kívül egyéb tényezők is befolyásolhatják a jótékonykodás által kiváltott boldogságérzetet, az adományozás kiváló módja annak, hogy az anyagi javakat jó érzésekre váltsuk”– foglalták össze a kutatók.
Az önkénteskedés pszichológiája
Bár az adományozás és az önkénteskedés pszichológiája szorosan összekapcsolódik, utóbbi esetében a jócselekedet által kiváltott reakciókat kiegészítik a fizikai találkozások hatásai.
Az önkénteskedést sokan egyes vallások alapértékeikhez kötik, azonban – bár valóban megjelenik például a kereszténység és a hinduizmus, illetve más monoteista hitrendszerben mások megsegítése – nincs olyan bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a vallásos emberek többet önkénteskednek, mint a nem vallásosak. De akkor miért önkénteskedünk?
A saját közösségünkért
Sokszor azért, mert felelősnek érezzük magunkat a minket körülvevő környezet fejlődéséért, vagy egy olyan etnikai csoportért, amihez valamilyen módon kötődünk. Ez az aggodalom megjelenhet például szemétszedésben vagy egy új játszótér megépülésének támogatásában a hátrányos helyzetű gyermekek számára.
Az önbecsülésünkért
Vannak, akik azért segítenek másoknak, hogy jobban érezzék magukat, ahogy ez az adományozás esetében is igaz. Dr. Suzanne Richards kutatással támasztotta alá, hogy az önkéntesség fokozza a boldogsághormonok termelődését az agyban, és nemcsak a depressziót enyhíti, hanem 22%-kal csökkentheti a korai halálozás kockázatát is.
Az önkénteskedés kapcsolódásokat tesz lehetővé és mozgásban tart. Fotó: Unsplash
Más szakértők is egyetértenek Richards-szal abban, hogy az önkéntesség meghosszabbíthatja az emberek életét, mivel szorosan összeköti őket egy közösséggel, a társadalmi kapcsolatok pedig az egészséges életmód részeit alkotják. A szemkontaktus és a mosolygás oxitocint szabadít fel, ami segít kezelni a stresszt. Emellett az önkéntesség aktívabb életmódra késztet és mozgásban tart.
A személyes fejlődésünkért
A fiatalabbak általában a személyes fejlődésük érdekében önkénteskednek. Szeretnének új emberekkel találkozni, barátokat szerezni, jobban megismerni önmagukat vagy előremozdítani karrierjüket. Sokan, akik menhelyen vagy tanácsadóként segítenek, értékes tapasztalatokat szereznek, amiket az életük más területein is hasznosítani tudnak.
Források:
Schaller, M., & Cialdini, R. B. (1988). The economics of empathic helping: Support for a moood menagement motive. Journal of Experimental Social Psychology
Batson, C.D., Duncan, B.D., Ackerman, P., Buckley, T., & Birch, K. (1981). Is empathic emotion a source of altruistic motivation? Journal of Personality and Social Psychology
Fenntartható luxus: lehetséges?
Talán azt már nem kell bizonygatnunk, hogy nem csak a hippikommunák lehetnek fenntarthatóak, azonban még mindig sokak fejében a fenntarthatóság a lemondással, ez pedig a hiányérzettel párosul, tehát a luxus és a kényeztetés ellentéte. Mennyi alapja van ennek a feltételezésnek? Tényleg nem lehet fenntartható, ami luxus?
.jpg)
Fenntarthatóság a szépségiparban
A bolygó és az emberiség jövője bizonytalan – az ENSZ előrejelzései szerint a világ népessége 2050-re várhatóan eléri a 9 milliárd főt, a Föld átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik, és úgy tűnik, nem tudjuk betartani a Párizsi egyezményt. Óceánjaink savasodnak, az extrém időjárási jelenségek sűrűsödnek, az emberek anyagi javak iránti vágya azonban nem csillapodik. A márkáknak kell lépniük, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit, úgy, hogy működésükkel nem károsítják a környezetet tovább. Nézzük, hogyan és mennyire törekszik a progresszív, inkluzív fenntarthatóság felé a szépségipar!