GDP helyett zöld növekedés, mint a nemzeti jólét mutatója

A jeles közgazdász, Simon Kuznets, akit gyakran a GDP atyjának neveznek, már figyelmeztette az üzleti világot: „a nemzet jólétére aligha lehet következtetni a GDP által meghatározott jövedelemből.” Ennek ellenére ez az, ami egy ország jólétének, egészségének és gazdagságának elsődleges mutatója. De lehet, hogy már nem sokáig.

A GDP mérése nagyon fontos az üzleti világban, hiszen ez a termelés és a növekedés egységes mutatója. Mivel szoros korrelációban áll a Human Developmet Index-szel, egy erős társadalom képével társul: minél nagyobb a GDP, annál alacsonyabb a munkanélküliség, szilárdabb az infrastruktúra, jobb az oktatás, stb. Mégis, Kuznets aggodalmát nem hagyhatjuk figyelmen kívül: napjainkban is legalább annyira releváns, mint 90 évvel ezelőtt volt. Az átlagos globális hőmérséklet soha nem látott ütemben emelkedik, a tudósok 97%-a pedig egyetért abban, hogy ennek az emberi tevékenység az oka. A cégvezetők, a közgazdászok és a kutatók ugyanazzal a kérdéssel néznek most szembe: folytathatjuk-e a társadalmi növekedést anélkül, hogy végleg tönkretennénk a bolygót?

Mit takar a zöld növekedés?

Két kutató a tudományos és az emberi fejlődés élvonalából segít megérteni, hogy pontosan mit jelent a Green Growth, vagyis a zöld növekedés. Johan Rockström, aki a nemzetközileg elismert „Planetary Boundary” elméletrendszer mögött áll - mely kilenc folyamatot azonosít, amelyek szabályozzák az univerzum stabilitását és rugalmasságát - és Per Espen Stoknes kezdetben a zöld növekedés különböző, már létező meghatározásainak feltárására vállalkoztak. Mind az OECD-nek, mind a Világbanknak, az Európai Bizottságnak és az ENSZ környezetvédelmi programjának megvan erre a saját definíciója. Sajnos egyik sem határoz meg egyértelmű kritériumokat, amik mentén mérhető lehetne a zöld növekedés. A magasztos kifejezések ígéretesek, de nem elegek.

Hogyan érhetünk el valódi változást?

A kutatás következő fázisában, Rockstörm és partnere meghatároztak egy olyan definíciót, ami alapján egyértelmű célokat tűzhetünk ki. Fontos, hogy érthető, mérhető és egyértelmű kifutása legyen a zöld növekedés meghatározásának, amit mindenki – tudósok, vezetők és civilek – ugyanúgy értelmez. Ilyen például az, hogy a 21. század végére a felmelegedés mértékének kevesebb, mint 2 foknak kell lennie.

A párizsi egyezmény szerint meg kell akadályoznunk, hogy a század végére több mint 2 fokkal nőjön a globális hőmérséklet. Fotó: Pixabay

Igazuk van a szkeptikusoknak, mert a klímamodellezésnek mindig része a bizonytalanság, hiszen olyan irányelvekre kell támaszkodnunk, amiket csak részben ismerünk, és nem tudunk befolyásolni: mint például a bolygó határai vagy az univerzum változásai. Kényelmesen élünk ezek között a határok között évezredek óta és most is ezeken belül kell megoldásokat keresnünk. Nem tudjuk, amit nem tudunk, de sok olyan dolgot igen, amit kényelmesebb lenne nem tudni. Ezért ragaszkodnak a szakemberek a két fokos küszöbhöz.

A karbon-termelékenység mutatója

A szerzők így definiálják a zöld növekedést: gazdasági teljesítmény, ami csökkenti az ökológiai lábnyomot.

A gazdasági termelékenységet egységesen meghatározott formában, időegységekhez kötve mérjük. A környezeti lábnyomot pedig meghatározhatjuk például az évente kibocsátott szén-dioxid mennyiségében vagy rengeteg másik formában. A CAPRO (carbon productivity) mutatója a karbon-termelékenységet határozza meg. Minél magasabb ez a produktivitás annál több értéket teremt egységnyi szén alapú erőforrás (pl. olaj, természetes gázok, stb.).

Kevesebb kibányászott szénnel több értékteremtés: ez lehet a cél. Fotó: Vanyi Dominik / Unsplash

Átfogó kutatás után a szerzők a következőket határozták meg:

-          Legalább 5%-os CAPRO növekedést kell elérnünk évente ahhoz, hogy a 21. század végére alacsonyabb legyen 2 foknál a hőmérséklet-emelkedés.

-          10%-os produktivitás-növekedés 50%-os esélyt jelentene arra, hogy a 21. század végére 1,5 foknál alacsonyabb legyen a hőmérséklet-emelkedés.

Mit szólnak ehhez az elmélet kritikusai?

Mint minden arányszám, ez sem mindenható. A szerzők óva intik az olvasókat a „szürke növekedéstől” és elismerik a zöld növekedés szükséges indikátoraként a biodiverzitást és a természeti erőforrásokat, a földet és a vizet. A szén-dioxid termelékenységének mérése azonban egy csodálatos kezdete lehet a számosítható és éppen ezért rendszerezhető változásnak.

Hogyan tovább?

Ne felejtsük el, hogy már az iparosodás előtt is a fenntartható emberi ökoszisztéma alapjának tekintették a termelékenységet a közgazdászok. A CAPRO egy olyan mutató, amelyet minden országban, iparágban és államban egységesen alkalmazni lehet. Ez egy lehetőség, ami választ ad arra, hogy hogyan növekedhetünk úgy, hogy ne pusztuljon a Föld. Már csak az a kérdés, hogy alkalmazzuk-e?

Forrás: triplepundit.com