Fák – minden, amit eddig nem (vagy rosszul) tudtál – 1. rész
Minden nap látjuk őket, létezésüket természetesnek vesszük, de mégsem tudjuk igazán, hogy mire jók. Tudtad, hogy valójában nem ők adják az oxigén nagyrészét? És hogy az amazóniai erdő nem a föld tüdeje? A MyForest, akikkel együttműködve mindent megteszünk, hogy jótékony erdők vegyenek minket körül, most elmagyarázza, hogy miért van szükségünk fákra.
A legtöbb ember tisztában van vele, hogy a fák hasznosak a Földnek valamilyen módon és hogy alapvetően nem baj, ha vannak. Sokan valószínűleg még azt is tudják, hogy elsősorban azért jók, mert szén-dioxidot kötnek meg, amivel hozzájárulnak a „jobb levegőhöz”, ami előnyös az embernek. Ez azonban nem minden, ennél sokkal többet is tudnak ezek a csodálatos növények.
A szén-dioxid megkötése
Kezdjük mindjárt az alapoknál. Az élő szervezeteknek, így a fáknak is energiára van szükségük a túléléshez és a fejlődéshez. A napfény energiáját arra használják, hogy szervetlen anyagokból, azaz szén-dioxidból és vízből szerves anyagokat (szénhidrátot, cukrot, fehérjét és zsírokat) hozzanak létre, melyeket tápanyagként hasznosítanak, a folyamat melléktermékeként pedig oxigént szabadítanak fel – ezt a folyamatot nevezzük fotoszintézisnek.
A fotoszintézis, vagyis a szén-dioxid megkötése a növény zöld részében, elsősorban a leveleiben zajlik (ezt nevezzük asszimilációs felületnek), ebből természetesen az is következik, hogy minél kiterjedtebb lombkoronával rendelkezik egy fa és minél hosszabb ideig őrzi meg leveleit – örökzöldek előnyben –, annál több szén-dioxidot tud megkötni.
.jpg)
A fotoszintézis elsősorban a növény leveleiben zajlik
A számítások alapján egy lombköbméter asszimiláló felület (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg) egy évben, a vegetációs idõszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel.
A közvélemény figyelme általában a fák oxigéntermelő képességére irányul - ezért hívják az Amazonast a Föld tüdejének. Azonban ennél sokkal fontosabb a szén-dioxid megkötő képesség, már csak azért is, mert éjszaka a folyamat megfordul és a fák oxigént vesznek fel és szén-dioxidot bocsátanak ki. Így végső soron a fák a saját maguk által megtermelt oxigén 50-60%-át veszik fel, a maradék nagy részét pedig az erdőben lezajló, a korábban képződött és elhalt szerves anyag lebontását előidéző folyamatok kötik le.
Összességében azt mondhatjuk, hogy egy 30 éves korú fa átlagosan 12 kg szén-dioxidot tud egy év alatt belélegezni és egy négytagú család számára egy évre elegendő oxigént képes kibocsátani.
A levegő tisztítása
A globális felmelegedés szempontjából legfontosabb szén-dioxid-megkötés mellett a fáknak van egy emberi egészségre közvetlenül is jelentős mértékben ható képessége: a levegőben szálló por és egyéb szennyeződések kiszűrése.
A fák lombkoronája képes a levegőben keringő szennyező anyagok egy részét lekötni. A szűrő úgy működik, hogy a szilárd szennyező anyagok (szálló por, a porszemcsékhez tapadó nehézfémek, korom, olajszármazékok, azbeszt, stb.) megülepednek a leveleken, ezzel meggátolva, hogy azok az ember tüdejébe, vagy szemébe jussanak.
Ezt követően érkezik az esővíz, ami a szennyeződéseket lemossa, így a szűrőként működő levélfelület újra üzemképessé válik. A kapacitás attól is függ, hogy a fák milyen távolságra vannak a szennyező forrásoktól. Emiatt az utak melletti fasorok, városok sűrűjében található fák és a gyárakhoz, erőművekhez közeli erdők bírnak nagy jelentőséggel.
.jpg)
A városokban lévő fáknak fontos szerepük van a levegő szűrésében
Ha egy fa esetében szeretnénk számokat megadni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy lombköbméter levélfelület 4,5 kg szennyeződést képes kiszűrni a levegőből egy vegetációs időszak alatt, ami egy 50 éves fa esetében 405 kg szennyező anyag kiszűrését jelenti 1 év alatt. Ez nagyjából 1 db telitankolt és utasokkal maximálisan megtöltött jumbo jet (Boeing 747-400) súlyának felel meg.
Ha pedig makró szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor azzal számolhatunk, hogy egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonna szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből.
Klimatizációs hatások
A szén-dioxid-megkötés és a szennyezőanyagok kiszűrése az emberi szem számára láthatatlanul végbemenő folyamatok, azonban van a fáknak egy további nagyon hasznos, mi több, ember által is jól érzékelhető tulajdonsága, ami nem más, mint a légkondicionálás.
A fák, mint párologtató növények a Föld legtökéletesebb légkondicionáló rendszerét alkotják.
Egyetlen önállóan álló, 10 méter átmérőjű lombkoronával rendelkező fa - amennyiben megfelelően el van látva vízzel - naponta mintegy 400 liter víz elpárologtatására képes. A víz folyékony halmazállapotból párává alakulása során 280 kWh energiát használ fel. Ez a 280 kWh jelenti azt a hőmérséklet-különbséget, amit egy fa árnyéka és egy azonos átmérőjű napernyő árnyéka között érzékelünk.
Egy napsütéses nap során az említett fa hozzávetőlegesen 20-30 kW teljesítményű hűtőhatást fejt ki, amire egy légkondival rendelkező személy nyomban felkapja a fejét, hiszen minden bizonnyal a saját otthoni berendezése sem tud többet 2-3 kW teljesítménynél, ami azt jelenti, hogyegyetlen fa akár 10 légkondicionáló berendezés munkáját képes elvégezni.
Nézzük, hogy mit jelent mindez egy város szintjén. A nyári melegben párologtatással a fák lehűtik a levegőt, amely nehezebb a házak között felizzott meleg levegőnél, így azzal kicserélődik, a felszállt meleg levegőt pedig a szél kifújja a porral és az egyéb szennyeződésekkel együtt. Ezért van az, hogy a fákkal gyéren ellátott, szélvédett Budapest VII. kerületében 3-4°C-kal is melegebb lehet, mint például a fákkal borított, szél által sokkal jobban átjárt XII. kerületben.
Ez a tény teszi nélkülözhetetlenné Budapestnek a budai hegyeket, Pécsnek a Mecseket, Miskolcnak az Avast és ezért döntenek többek között Bécs VII. kerületében úgy, hogy klimatizálnak egy egész utcát.
Láthatjuk, hogy a fa milyen fontos szerepet tölt be az életünkben, ráadásul zajmentes, sőt zajfogó, talajjavító, továbbá jelentős rekreációs és tájértékkel is bír, de ezekről a tulajdonságokról a 2. részben fogunk beszámolni.
Felhasznált források:
https://www.levego.hu/sites/default/files/kiadvany/fak.htm
https://www.globalisfelmelegedes.info/mit-tehetuenk/noevenyzet/187-gyors-tenyek-a-fakrol
https://www.edenkert.hu/vilagos-zold/zold-bolygo/fotoszintezis-folyamata-novenyek/3828/
A jövőben is fontos lesz a márkaaktivizmus
A járvány az emberi tevékenység szinte minden formájára kihatott. Munkánk, magánéletünk és a fogyasztói szokások is mind mélyreható változásokon mentek keresztül. Valószínűleg soha nem lesz ugyanolyan az életünk, mint volt. Ugyanakkor a világ különböző pontjain tüntetések kezdődtek és kaptak lángra.
Hogyan beszélj a cégvezetőkkel a fenntarthatóságról?
Mára a legtöbb vállalat elkötelezte magát környezeti és társadalmi célok mellett. Az ilyen fenntarthatósági törekvések egyre inkább az üzleti megbeszélések részeivé válnak, de sok pénzügyi igazgató továbbra is költségként, nem pedig értékforrásként tekint rájuk. Ez igencsak megnehezítheti az előrelépéshez szükséges belső finanszírozás megszerzését, holott számos tanulmány szól a zöld befektetések profitábilitásáról. Hogyan hozhatnánk a fenntarthatóság közös nevezőjére a különböző osztályok vezetőit? Az biztos, hogy mindenkinek egy nyelven kell beszélnie.
Miért számít üzleti kockázatnak a vadállatok pusztulása?
A hőmérséklet emelkedése és a kiszámíthatatlan esőzések a „futótűz évszakát” vég nélküli szezonná, a „100 éves áradásokat” pedig éves eseményekké változtatták. Eközben a globális vadkereskedelem és a természetes élőhelyekbe való betolakodás egyre több állat-kórokozónak teszi ki az embereket. Így terjedt el az Ebola, a SARS és a COVID-19. Gyengélkedő bolygónk tüneteinek listája hosszú, és most csak még hosszabb lett: A WWF által nemrégiben közzétett, 2020-as Living Planetjelentés szerint a szervezet által megfigyelt vadon élő állatok populációja 1970 óta 68 százalékkal csökkent. De miért jelent mindez üzleti kockázatot a vállalatok számára?